Elbocsátó szép üzenet

Hetek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy miként írjam/írhatom le azt, amit gondolok.

Csak őszintén. Sehogy máshogy.

 

2018. november 5-e életem egyik legkülönlegesebb napja marad. Ezen a napon sok-sok év után újra írtam egy online portálra, a  kartal.ihirek.hu-ra.

Már az első nap döbbenetes mennyiségű ember kereste fel a hírportált. Azt hittük, hogy ez csak az új dolog varázsa lesz. Voltak “szürkébb” napok, viszont nagyon sok aktív napunk is a hírportálon.

Hírportált vezetni nem könnyű, bármennyire is annak tűnik. Igyekeztem kicsit a sajátommá formálni a hírportált és az esetek többségében egyértelműen csak pozitív visszajelzések érkeztek. Az elején minden nap írtam, írni akartam. Majd észre kellett hogy vegyem, hogy Kartal igencsak nyugis hely, és nem szükséges a mindennapi írás. 🙂

Egy idő után a hírek gyors, első kézbeli megírása szinte mindennél fontosabb lett. A hírportálnak köszönhetően nagyon sok jó embert ismerhettem meg, nagyon sokan kerestek meg a jobbnál jobb ötleteikkel, hogy miként és hogyan lehetne zajosabbá, programdúsabbá tenni Kartalt.

Ha inaktív lettem egy kicsit ( egyéb okokból kifolyólag) tényleg nagyon sokan írtatok, hogy mi a gond, és hogy ugye nem fejezem be a dolgot!?

A Kartal iránti szeretetem, tenni akarásom, kíváncsiságom odáig fajult, hogy külön kérésre ( nem is akárkiére) , elindultam testületi tagnak. Nem kerültem be, de nagyon jól esett, hogy majdnem mindegyik jelölt elismerte, hogy ez így elsőre elég erős szám volt a részemről.

Sajnáltam, hogy nem sikerült, de kicsit meg is könnyebbültem. Ugyanis a politika érzelemvilága olyan számomra, mintha folyamatosan a kék és a piros drót elvágása között kellene vacillálnom. És ez minden, csak nem egyszerű, pláne nem nekem való!

Szeretek írni. Szeretem (már) leírni, kiírni magamból az érzéseimet, gondolataimat. De azzal, hogy hírportált is vezettem, olyan céltáblát tartottam magam elé, amit lehet nem kellett volna. Úgy szerettem volna mindent, ha nincsenek harcok. Ha nem szembesülök azokkal a dolgokkal, amikkel sosem szerettem volna.

Sorolhatnám a neveket, a történéseket, lehetnék a nagy lepel lerántó, de én hírportálos vagyok, nem bulváros. Ez egy igazi verbális létformámmá vált. És végtére is, semmi értelmét nem látom a sárdobálásnak.

És mint mindennek, ennek is eljött a vége.

Úgyhogy engedjétek meg, hogy a szívem legmélyéről mondjak KÖSZÖNETET NEKTEK, akik olvastátok az oldalt, akik megállítottatok az utcán,akik a nagy játszótéren szólítottak le, akik ha megláttak nagyot néztek, “jé ott a Dulai Zsófi”, akik másfél óráig beszélgettek velem facebook-os híváson keresztül hogy ötleteket vitassanak meg velem, akiktől azt éreztem hogy hasznos tagja, kicsit központi figurája vagyok ennek a településnek, akikkel interjúkat tudtam készíteni. Köszönöm a számos más hírportáloknak is, hogy felfigyeltek Kartalra, és egyúttal munkásságomra is.

Köszönök Szépen Mindent!

Továbbra is lelkes kartali lakos, aki immáron kicsit árnyékként funkcionál:

Dulai Zsófia

About Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

View all posts by Dulai Zsófia →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük