Beszéljünk róla…… Bántalmazó közösség.

Ezzel a címmel indult el az első prevenciós előadás Kartalon. Legalábbis ebben a témában.

Azt kell, hogy mondjam, hogy rendkívül feszített tempójú világban élünk. És ez bizony, beleivódik a gyerekekbe is. A feszesség mellé pedig akarva akaratlanul párosul a hajtás, a hajtáshoz pedig a tökéletesség. Na és sokszor mivel párosul a tökéletesség utáni hajsza? Igen, stresszel.. de ne kanyarodjunk el ennyire.

Abban szerintem egyetértünk, hogy szinte mindenkit piszkáltak már az óvodában, iskolában, gimnáziumban. A hajszín, a szemüveg viselése vagy épp a testalkat miatt. Természetesen a piszkálási indokokat azt hiszem, hogy úgy vagy 100 évig tudnánk sorolni.

De felmerül a kérdés: Meddig lehet elmenni? Vajon mit okoznak egymásnak a gyerekek ezekkel a szerintük ártalmatlan megjegyzésekkel?

Joggal hördülhet fel most mindenki: Jaj már, manapság mindenki ilyen érzékeny, és senkinek sem lehet mondani semmit, mert egyből sértődés van érte.

Nemcsak arról van szó, hogy mit mondasz. Hanem hogy Hogyan mondod, avagy prezentálod a mondanivalód a másik felé.

Odafigyelés, és érzelmi intelligencia. Ezek lettek a fő nívók, és mivel sajnos ezek új dolgoknak számítanak, beszélni kell róla.

Így jutunk el a bántalmazó közösségig.

Amióta csak élünk, tudjuk, hogy az ember társas lény. Ebből az egyszerű megállapításból az következik, hogy az ember igényli maga körül a közösséget. Az első közösség, ( avagy váltás) amire lehet, hogy alig emlékszünk, az az óvodai közösség. Életünk első olyan “terepe” ahol megvívtuk

korunk csatáit, amikor személyiségünk rohamos tempóban kezdett fejlődni. Majd mikor összeszokna a kis csapat, jön az az ajtó, ami alapjainkban “ráz” meg minket, ez pedig az iskola. Hívhatjuk ezt a második váltásnak.

Amióta világ a világ, tudjuk, hogy az emberben van egy nagy rakás ösztön is. Ilyen például a hierarchiára való kialakítási hajlam, vagy a kisebb csoportok létrehozásának ösztöne.

Ekkor megkezdődik a kivédhetetlenség, színre lép a bántalmazó és az áldozat.

Mindenkiből lehet áldozat és bántalmazó! Általánosíthatnék, hogy csak a csendes, halk szavú, visszahúzódó gyerekeket szokták bántalmazni.

Általánosíthatnék, hogy csak a nagyszájú, agresszív gyerekekből lehet bántalmazó.

Egyik sem fedi teljesen a valóságot.

Bántalmazásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor valaki vagy valakik szánt szándékkal bántanak, sértegetnek, fizikailag atrocitálnak egy vagy több személyt.

A lényeg? Az adott személy/személyek összetörése, megalázása, megszégyenítése, az önbizalomhiány tökéletes elültetése.

A kérdés sokkal fontosabb, Miért tesz ilyet bárki is?

Nos, erre jóval nehezebb választ adni.

Először is nézzük meg, hogy milyen bántalmazási formákat különítünk el:

Még a fiúk inkább testi erővel, külső tényezőkkel, fizikális eszközökkel operálnak a bántalmazásaik során, addig a lányok a szóbeli, lelki kínzás és a kapcsolatrendszerek tönkretételével alkotnak.
Meg kell említeni a szexuális zaklatást, amely történhet személyesen vagy épp az interneten. Végül, de nem utolsósorban, a 21. század egyik legkönyörtelenebb bántalmazó módszere, az internetes zaklatás is teret hódított.

És itt kell megállni. Ugyanis, ahhoz hogy a fent említett “viselkedéskultúra” ki tudjon alakulni, nekünk szülőknek hatalmas nagy befolyásunk van! Emlékezzetek, életünk első nagy állomása, az óvoda. Ha azt látod a gyermekeden, hogy nem a megszokott módon viselkedik otthon, BESZÉLJ VELE.

Beszélj, beszélj. Szoktatni kell a következő generációt arra, hogy nem kell az indulatokat elfojtani, hanem igenis éljék meg, de csak kommunikációs szinten!

Mondják el, miért olyan feszültek, miért hisztisek, miért sírnak többet a megszokottnál. És igen, egy 3 éves már nagyon jól el tudja ezeket mondani. Ez az a korszak, ami a leginkább számít, legyetek jelen az óvodai életben (is) , hiszen ez kihat a személyiségfejlődésükre!

Pörgesd végig magadban, hogy mi történik akkor, ha nem kérdezed meg a már iskolás gyereked, hogy na kicsim, mi volt ma az iskolában? Félő, hogy a gyerekben akaratlanul elültetjük a hallgatás magját. Amivel nincs baj, de ne a rosszat hallgassa el!

Honnan ismerheted fel, hogy bántalmazva van a gyermeked?
-Nem akar iskolába, gimnáziumba menni
– Reggeli rosszullétekre panaszkodik – amit a mit sem sejtő szülő gyakran színlelésnek gondol..
– Visszahúzódó és ingerlékeny lesz
– Szakadt ruhában ér haza
– Szétszórt, rémálmai vannak
-Túl sokszor és sokat van egyedül

Mi történik akkor, ha túl sokáig tart a bántalmazás?

Szorongásos, depressziós lehet. Később akár a teljes önértékelése bánhatja. A legrosszabb az, amikor ezek a fiatalok, olyan mértékben sérülnek lelkileg, hogy azt érzik, rajtuk csak az öngyilkosság segíthet.

Azonban sok öngyilkosság nem sikerül, hála a tinikben megbújó utolsó kis belső hangnak, ami azt mondja: Állj fel, állj ki magadért.
Így lesz a lelki sérült, bántalmazottból egy igazi bosszúálló, egy igazi bántalmazó.

Kedves Szülők.
Ti vagytok a nagybetűs MINTA a saját gyermeketek életében. Ő nagy vonalakban CSAK azt tudja magával vinni, amit otthon lát. Ha állandósul egy gyerek körül a feszült és agresszív légkör, akkor ő maga is megtanul ezekkel együtt élni. Nem azt mondom, hogy rózsaszín felhőben kell gyereket nevelni és családban lenni, mert nem. De vegyük azt észre, hogy a gyerekek sokkal többet látnak és éreznek, sokszor jobban, mint mi felnőttek.

Tegyétek fel magatoknak a kérdést?
“Mi milyen nevelési elvet követünk?”
– Lazán nevelünk? Nincsenek határok kijelölve, bizonytalanul nevelünk? Kissé liberálisan nevelünk már?
– Túl kemények vagyunk? Sosem vagyunk megelégedve ezzel a gyerekkel? Óriásiak az elvárásaink a gyerek felé?
– Közömbösek vagyunk?
– Elhanyagoljuk őt?

Iktassatok be nagy beszélgetéseket, beszéljetek a napi történésekről, a jó és a rossz viszonyáról. Figyeljetek oda egymásra. Akkora nagy közhely és mégis annyira ki kell hangsúlyozni! Kiegyensúlyozott életvitelt KELL közvetíteni egy gyerek felé.

Ez nem azt jelenti, hogy otthon ne lehetnének konfliktusok. Hiszen, emberek vagyunk, hibázunk és összekovácsolódunk, felépítjük magunkat.
Na, de hogyan hat ez egy gyerekre?
Gyerekként Te is biztos láttad Anyukádat- Apukádat veszekedni. Egy gyerek nagyon sokáig könnyen könyvel el dolgokat. Teszem azt, Anyu és Apu veszekszik, ordítanak. Apa nagyon hangos, Anya sírva odébbáll.

Felfogja, hogy mit lát, de odabent lemehet az a folyamat, hogy “áhá, ha hangos vagyok, akkor uralkodni tudok a másik felett”. Ezt elraktározza. Később újra és újra látja ezt a jelenetet, és észreveszi, hogy nincs rá figyelve. Majd eszébe jut a világot megváltó gondolat:
HÁT HA ÉN IS ORDÍTOK, FIGYELNI FOGNAK RÁM! HÁT ITT A MEGOLDÁS!

És ekkor, kapunk egy figyelem és szeretethiányos, ordítózós titulust felvevő gyereket.

Ez a negatív példa. Ha kiabálnotok kell egymással, akkor legalább magyarázzátok el a gyereknek, hogy Miért kiabáltatok. Nem lesz ettől annyira jobb a helyzet, de lehet, hogy más utat tudtok megnyitni a gyermek lelkében.

A pozitív példa természetesen ismét a beszédben rejlik. Igen, Anya-Apa veszekszik, kis gyerkőc látja ezt. Nincs ordibálás, hanem beszélgetés van. Az látszódik, hogy a két fél érdeklődéssel van a másik mondanivalója iránt. Nem vág a szavába, nem hangos, hanem kulturáltan figyelmes. Nem elnyom, hanem egyenlőséget áraszt magából.

Igen, kicsit úgy tűnik, mintha Mindent a szülők nyakába aggatnék. Személy szerint azt gondolom hogy 80%-ban Mi szülők vagyunk felelősek azért, hogy milyen a gyermekünk Lelki világa, gondolkodásmódjának és személyiségének egy része(!) . Egy része! Nem győzöm hangsúlyozni.

Pár tanács, hogy mit tehetsz gyermeked Lelki egészségéért:
– Gondolkozz hidegvérrel. Tudom, sokszor szülőként Te magad ütnéd meg azt a gyereket, aki bántotta a Tiédet, de sose tegyél ilyet. Hidd el, az agresszív gyerek Nem Önmagától ilyen!
– A “Ne hagyd magad, üss vissza” elvet felejtsd el. Ha gond van, NEM fizikai eszközzel oldjuk meg, PLÁNE NEM szoktatjuk erre a gyereket. Ide fűzném az óvodai hajhúzást is. Pistike ne úgy mutassa ki, hogy tetszik neki Jolika, hogy tőből meghúzza a haját. Mondjon neki kedves dolgokat.
– HALLGASD MEG. MINDIG. Te vagy a vára, később a barátja, az a legkevesebb, hogy türelemmel és szíved minden szeretetével meghallgatod, és ha kéri tanáccsal is lásd el. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert mi szülők szeretnénk hogyha a gyerekünk sokszor úgy reagálna, ahogy mi tennénk. Nem. Ő más egyéniség, aki ugyan hordozza a mi énünket is egy kicsit, de ettől még más egy kicsit. Néha a meghallgatással nagyobbat segíthetünk, mint egy tanáccsal!
– Adj neki Önbizalmat, dícsérd, örülj a legkisebb sikereinek is. Ha valamiben elbukik, ne ostorozd, hanem gyengéden segítsd fel Őt.
– Beszélj az osztályfőnökkel, aki ha tud a feszült légkörről, módjában állhat alakítani rajta

Azonban, itt jöhet egy újabb csavar. Elmondjuk, az óvónőnek/osztályfőnöknek, hogy mi a baj, mégsem történik változás.
Csalódottak és dühösek leszünk. Pedig nem kellene. Közhely ez is, de tény, hogy a tanárok/óvónők rendkívül le vannak terhelve. Olyan oktatásunk van, ami nem teszi lehetővé, hogy az emberi kapcsolatok előrébb kerülhessenek a bemagolt tananyagoknál.

Kedves Szülők. A Tanárok, Osztályfőnökök és mindenki aki az oktatási szférában dolgozik, TUDJÁK, hogy ez így nincs jól. Addig pedig legyetek türelemmel a tanárok/óvónők felé.
Amint módjukban áll, mindig cselekszenek annak érdekében, hogy a feszült légkör oldva legyen az osztályban/csoportban.
De joggal merül fel a kérdés, hogyha tud az osztályfőnök a bántalmazásról, mit kell tennie?
Meg kell vizsgálnia, hogy a bántalmazás egyszeri vagy folyamatos dolog. Meg kell állapítsa,hogy miért került elő bántalmazó? Bajban lehet, aki bánt? Feszültséget ad le a társán?
Miután ezeket körbejárta, természetesen bevonja a szülőket, jelez az iskola vezetőségének, a gyermekvédelmi felelősnek és az iskolapszichológusnak is.
Csak ezután van az a lépés, amivel jobbára minden szülő kezdene: Az elbeszélgetés lebonyolítása a szülőkkel egy szakember előtt.

A legnagyobb kérdés, hogy mit tehetünk a bántalmazás megfékezésére az iskolában?
Kis csoportos foglalkozásokat kellene tartani az iskolákban, nagy csoportos óvodai korban.

Egyfajta Lánc létrehozása a gyerekek körül a pedagógusok, a szülők és a szakemberek bevonásával.

Iskolapszichológus vagy mentálhigiéniés szakembereket elhelyezni az iskolákban.

Hangsúlyozni, hogy a bántalmazott gyerek, kihez fordulhat segítségért!

Pedagógusok továbbképzése > az érzelmi intelligencia fejlesztése már 6. osztálytól!!

Illetve, hogy a pedagógusok tájékoztassák a szülőket az iskolában történtekről.

Immár kezedbe lett adva a kulcs, amivel nyitni kellene egy békésebb, kiegyensúlyozottabb generáció felé.

 

About Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

View all posts by Dulai Zsófia →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük