Interjú Szászi Tiborral

Először is, köszönöm, hogy elvállaltad az interjút.

Én köszönöm a lehetőséget.

Aki nem ismer, annak bemutatkoznál?

Szászi Tibor vagyok, 40 éves, feleségem Bernadett tanár, kislányunk Boglárka hamarosan betölti negyedik életévét… Mire vagy még kíváncsi? 🙂

Mióta laksz Kartalon?

Születésem óta, bár egy rövid ideig laktam a fővárosban is, de ma már nagyon nem hiányzik az a fajta nyüzsgés ami ott van, úgy hogy valószínűleg már itt is maradok. 🙂

Milyen változások történtek mióta itt laksz?

Számomra talán a legfontosabb változás, a régi játszótér megszűnése, aminek helyén most a bölcsőde van, illetve az azt körülvevő árkos-bokros rész, ahol felnőttem. Mivel akkor is ugyanitt laktunk mellette, nekünk gyerekeknek ez volt a “grund”. Hihetetlen bunkereket építettünk a bozótban. Egyik nyáron olyan komoly objektumot csináltunk, amit ma is megirigyelhetne akárki. A környékről összehordott kövekből falat húztunk köré, a főbejáratot faágakból készítettük, gondosan bevontuk lapulevéllel, hogy kívülről ne lehessen látni, és kötéllel lehetett bentről nyitni és zárni. Volt benn öt külön lakrész, összekötött fűcsomókból ülőalkalmatosságok, sőt még egy kis éléskamra is, amiben a környező fákról elcsent gyümölcsöket tartottuk. Nagyon szerettünk itt játszani, az sem zavart bennünket, hogy sokan odahordták a szemetet, vagy hogy időnként sírköveket és emberi csontokat találtunk, mert ugyebár azelőtt ez a rész temető volt. A túloldalon, a mostani teniszpálya helyén semmi sem volt, csak a sűrű csalán, ami időnként olyan magasra nőtt, hogy ha belementünk, simán ellepett bennünket. Na ebbe volt néha olyan labirintus csinálva, hogy ha belement az ember, biztos kellett vagy fél óra, hogy kitaláljon belőle.  

Szerinted van olyan, ami hiányzik Kartalon?

Nem érzem, hogy valami hiányozna, de ha valamit mégis mondanom kellene, talán a szórakozási lehetőség. Ha valaki érdeklődését nem köti le a diszkó vagy a bál, akkor minimum Gödöllőre kell mennie. Persze a mai világban, ahol mindenki már autóval közlekedik, nincsenek távolságok. Mi annak idején, simán lementünk Hévízgyörkre gyalog, ha valami jobb zenekar bálozott. Éjszaka meg a vonatsínek mentén haza, elég veszélyes volt. Egyébként régen Aszódon a Tiszti Klubban volt péntekenként “Blues-kocsma”, ahol 17 évesen az akkori rockzenekarommal is csapattuk időnként, és amit nagyon szerettem, de sajnos már megszűnt. Valami hasonló hely jó volna az élő zenét kedvelő embereknek, ahol a rock bandáktól kezdve, a party zenekarokon át, akár a jazz formációkig minden megférne kultúrált környezetben. Egyébként nagyon tetszik, hogy mostanában sok olyan program van a faluban, ahol összejöhetnek az emberek, gondolok itt a karácsonyi vásárra, a szüreti bálra, vagy akár a családi vagy gyermeknapokra, erős közösségteremtő ereje van ezeknek az eseményeknek.

Mivel foglalkozol a fagyi szállításon kívül?

Hűha, ráérsz? 🙂 Csak mert elég sok mindennel foglalatoskodom, felsorolni is nehéz. A legfontosabb talán a zene, ami köré sok más tevékenység is kapcsolódik. Körülbelül 10 éve összeraktam magamnak egy mini házi stúdiót, ahol eleinte a saját dalaimat, vagy az épp aktuális zenekarom dalait vettük fel, aztán egyre több helyi zenész is megtalált, hogy nekik is segítsek demót készíteni, utána hangmérnök barátomtól jöttek kisebb megbízások, pl a Back to Black zenekarnak vagy a Bolyki Brothers-nek is besegítettem apróbb munkákkal, később Csézy lemezén gitároztam, Gallusz Nikinek és a Csillag születik c. tehetségkutatóban szereplő Szirota Dzsenifernek zenei alapokat készítettem, úgy hogy legfőképp ebbe merültem bele. Tavaly egy teljes lemez is kikerült a kezem alól, amit a Muzsika TV felfedezettjének Katicának csináltam. Itt a hangszereléstől kezdve, a felvételen át, a keverésig minden nálam készült, sőt, két dalt is írtam neki. Most épp Bunyós Pityuval dolgozom, de hogy helyieket is említsek, Csoresz, a mulatós énekes is nálam veszi fel a dalai éneksávját, illetve a kartali Papp Zoli, azaz KIEZ-zel is van egy közös dalunk, amit még nem hoztunk nyilvánosságra, de remélhetőleg hamarosan hallható lesz. Aztán ott vannak a saját zenék, amikkel most elkezdtem fellépegetni, zenekarok is vannak, de ez hosszú történet. Két dalomat is játszották már kisebb rádiók, de az igazi áttörés úgy tűnik még várat magára, vagy talán soha nem is jön el, de mára ez már nem érdekel, mert nem ezért csinálom, hanem mert ezt szeretem, ehhez értek. Egyébként ha valakit érdekel, a facebook-on Tebe név alatt – ez a becenevem, talál több infót is. Ezen kívül más dolgok is érdekelnek, időnként műsorvezetőként tevékenykedem, két helyen is. Az egyik egy kis online rádió, a másik egy termékbemutató road-show, amivel járjuk az országot, körülbelül 10 éve. Aztán itt van még a Máté Péter emlékzenekar, aminek nagyobb koncertjein színpadmesterként dolgozom, legutoljára a Kongresszusi központban adtak dupla telt házas koncertet, amit én is nagyon élveztem. Jó egy rutinos stábbal, profi zenészekkel, és nem utolsó sorban elismert, híres énekesekkel együtt dolgozni, rengeteget tanulhat az ember. Aki régebbről ismer, az tudhatja, hogy tizenévesen verseket fabrikáltam, amik az akkori Kisbíró Kalendáriumban is megjelentek, úgy 6-8 évvel ezelőtt megrendelésre dalszövegeket is írtam, de ha minden jól megy, idén egy könyvem is meg fog jelenni. Sajnos erről nagyon keveset mondhatok, mert a saját életem egy bizonyos  szakaszát vetettem papírra, amiben sok helyi ember is szerepel, ezért álnév alatt fog megjelenni, mert ugye a szennyest nem illik kiteregetni. 🙂 Ami viszont most foglalkoztat, a legközelebbi projekt, egy saját gyártású TV műsor, amit előreláthatólag a helyi kábeltévék is leadnak majd. A koncepció nem túl bonyolult, különböző előadók és zenekarok lesznek, akik néhány dallal fellépnek, majd Csoreszék zenélnek a bálban hajnalig. Tudom, nem túl eredeti ötlet, láttunk már ilyeneket, de itt a helyi zenészeket is szeretnénk bemutatni. Ha megengeded,  megosztanék egy linket, hátha érdekel valakit. 🙂

https://www.facebook.com/events/549798138763411/

Nahát, erre mondják, hogy érdemes több lábon állni! Ez elképesztő teljesítmény! Ha már ennyi mindent csináltál, akkor gondolom a valódi hivatásodat is megtaláltad.

Hát… sokszor hittem már, hogy végre a helyemre kerültem, de aztán valahogy mindig tovább kellett mennem. Általában olyan dolgok vonzanak, amiket még mások nem próbáltak ki. Beugrik egy ötlet, aztán azon töröm a fejem, hogy miként lehet megvalósítani. Időnként be kell vonjak más embereket is, akik sokszor furán néznek rám, mert nem értik, nem látják át a koncepciót, ami nekem összeállt már fejben, ezért nem egyszerű. Nehéz olyan partnereket/társakat találni, akik nem rettennek meg, és látják azt amit én is látok magam előtt. Ha egy csapatban dolgoztam, vagy mondjuk egy zenekar tagja voltam, sok konfliktusom volt a többiekkel, mert én mindig újítani akartam, és sokszor nehéz volt az elképzelésemet keresztülvinni a többiek akaratán. Valószínűleg munkahelyem is ezért volt már rengeteg, mert a javaslataimnak általában két végkifejlete volt. Az egyik, hogy tetszett a vezetőségnek a kreativitásom és előléptettek, vagy pedig kirúgtak, mert agyukra mentem az ötleteimmel. A fagyi árusítás az egyetlen “munka”, amit hosszabb ideje tudok csinálni, bár néha már picit türelmetlen vagyok a vevőkkel.

Ha már a fagyizásnál tartunk, muszáj vagyok megkérdezni ezzel a fagyizással kapcsolatban, hogy van valamiféle menetrended, vagy útvonalad? 🙂

Egy kis kitérőt engedj meg, ha már a fagyizásnál vagyunk. Ha nincs kiírva, vagy nem említem meg külön, akkor PISZTÁCIA NINCS!!! Ezt csak azért mondom, mert vagy 25 éve, minden nyáron, minden nap vagy harmincszor megkérdezik, és csodálkoznak, ha nem természetes a mosolyom. 🙂 Komolyra fordítva, általában ugyanazon az útvonalon közlekedek, nagyjából ugyanakkor mindig. Kisebb eltérések ugyan vannak, mert ha iskolaszezon van, vagy túlságosan meleg, akkor picit később indulok, esetleg egy-egy utcát időnként kihagyok, de nagyjából ugyanakkor érkezem mindig.

De, hogy visszakanyarodjak a zenéhez, említetted a rádiót. Én magam is mindig szerettem volna rádiós műsorvezető lenni, vagy csak rádiónál dolgozni. Szerinted Kartalon lenne értelme rádióállomást létrehozni?

Nyilván földi sugárzásút nem, mert az hatalmas költség, az online rádió meg nem feltétlenül helyi jellegű lenne, mivel azt bárki hallgathatná neten, akár a bolygó másik felén is, ami persze nem baj, csak a helyi témák nem biztos, hogy érdekelnék őket.Ha viszont valami pluszt sikerülne belevinni, ami miatt kitűnik a sok másik közül, akkor akár még az sem kizárt, hogy lenne rá igény. Persze az online rádiónak is vannak költségei, szervert működtetni, jogdíjakat fizetni a dalok után stb, úgy hogy ezt is nagyon át kell gondolni. Egyébként már én is gondolkodtam ilyenen, hogy például a Régió+TV képújsága alatt lehetne valami helyi rádiós műsor.

A zenekarod ma is aktív? Vannak fellépéseitek?

Egyik sem aktív sajnos. Van egy vendéglátós formáció, ami csak alkalmilag működik, nem erőltetjük már az állandó éjszakázást, de a bulimba fellépünk. 🙂 A másik, amit nagyon sajnálok, egy Sting és The Police dalokat játszó banda, aminek eleinte a gitárosa voltam, de az állandó újítási szándékaim miatt ki kellett lépjek, mert már a többiek agyára mentem. Később rájöttek, hogy igazam volt, mert beleragadtak a nagy semmibe, ezért szerették volna ha visszamegyek a zenekart menedzselni, esetleg nosztalgiából néhány dalba beszállni, de mire összerántottam a csapatot újra, felspékeltem a műsort, addigra az énekes bedobta a törölközőt. Ezúton is jelzem az olvasók felé, hogy ha valaki akar és tud is énekelni egy komoly produkcióban, akkor egy kész zenekar várja. Vannak nívós fővárosi klubok, akik a demóink alapján visszajeleztek, hogy szívesen látnák a bandát, illetve beszerveztem három-négy dalba Tabáni Istvánt is, hogy a csapat még vonzóbb legyen a koncertszervezőknek, úgy hogy szívesen látjuk a jelentkezőket. 🙂

Ha tehetnéd, milyen vállalkozásokat hoznál létre Kartalon?

Itt ketté kell választani a dolgokat. Ha az a kérdés, hogy mi tenne jót a falunak, akkor arra hirtelen azt mondanám, hogy például a “Kocka-tó” környékét kiépíteni. A tavat bővíteni, esetleg halakat telepíteni bele, parkosítás, padok stb, tök jó kis hangulatos hely volna. Télen meg lehetne rajta, vagy mellette korcsolya pálya. Ha olyan vállalkozás a kérdés, ami “csak” pénzt hozhat a konyhára, az meg szerintem, egy jól felszerelt autómosó lenne, ahol akár teljes külső és belső tisztításra is lehetne vinni a kocsit. Nézd csak meg, ahogy eső után, vagy csak télen ha picit már kezd felszáradni az út, folyamatosan sorban állnak a mosóknál. 

Teljesen egyetértek a Kocka tavas meglátásoddal! 🙂 

De, hogy visszatérjek újra a zenéhez, mesélnél nekünk erről a műsorvezetésről is? Hogy jött ez össze?

A Road-shownál eleinte fizikai munkás voltam, de mikor egyszer a műsorvezető (aki egyben a szervező is) rekedten érkezett, mert előző nap speaker volt valami maratoni futáson, akkor felajánlottam neki, hogy ha akarja szívesen leváltom, hogy tudjon pihenni. Ekkor átadta a mikrofont, és azóta engem küld mindenhová műsort vezetni. 🙂 A rádiónál, ami legfőképp mulatós és retró zenéket játszik, Csoresz ajánlott be, ahol maga is műsorvezető. 

Sablonos kérdés, de izgulsz a műsorvezetés miatt?

Nem, de nem azért mert nem volnék izgulós. Az a helyzet, hogy a road-shownál nagyjából ugyanazokkal a panelekkel zsonglőrködöm, tehát nagyjából ugyanazokat mondom mindig, így nem kell attól tartani, hogy nem jut eszembe semmi. Arra kell figyelni, hogy vigyek bele némi humort, illetve, hogy kellőképp interaktív legyen a műsor. A rádiónál meg azért nem, és itt most elárulok egy kis titkot, hogy bár élő adásnak van mondva, és rajtam kívül az összes többi műsorvezető élőben van, én felvételről vagyok. A délutáni időpont miatt csak úgy tudtam vállalni, hogy itthon előre felveszem az egész adást, amit aztán központilag csak elindítanak, így nincs miért izgulni. Ha elrontok valamit, annyiszor futok neki újra, ahányszor csak akarok. Ebből adódóan egyszer ért is egy kis kellemetlenség. Épp árultam a fagyit, mikor kikiabált valaki egy mellettem elsuhanó autóból, amiben feltételezhetően épp az “élő” adásom szólt, hogy: Miért nem vagy a rádióban? 🙂

Végezetül, mit tanácsolsz azoknak, akik szintén a műsorvezetés felé fordulnak?

Hát nem tudom, hogy nekem mennyire van jogosultságom tanácsokat osztogatni, de egy biztos, és ez nem csak a műsorvezetésre igaz, hogy szellemileg és lelkileg rendbe kell lenni ahhoz, hogy valamiből a legjobbat tudja kihozni az ember. A műsorvezetésre ez hatványozottan igaz, mert ha valaki túlságosan izgulós, határozatlan, esetleg hajlamos rágörcsölni bizonyos dolgokra, ott bizony előfordulhat, hogy egyszerűen elakad az ember szava, és minél inkább próbál mondani valami értelmeset, annál jobban nem sikerül kibökni semmit, vagy maximum hülyeséget. Aztán egy élő adásnál váratlan helyzet is előállhat, vagy csak egy nem várt kérdés, amiket muszáj valahogy lereagálni, lehetőleg jól. Ha valaki ilyen pályára készül, és nem alapból jön nála a spontaneitás, akkor tanuljon meg meditálni, olvasson sok önfejlesztő és önismereti könyvet, mert önbizalom nélkül nehéz műsort vezetni.

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút, sok sikert kívánunk az első televíziós szereplésedhez! 🙂

Én köszönöm.

About Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

View all posts by Dulai Zsófia →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük