Amikor megihlet egy interjú

A legutóbbi cikk után nagyon sokat gondolkoztam. Sőt, úgy január eleje nagyon sokat gondolkodok.
A januári hónap szokott lenni a nagy ígéretek hónapja. Ilyenkor gyakran látunk testedző embereket, teli konditermeket, vadul diétába kezdő embereket. De miért van ez így? Miért pont január?

A válasz egyszerű, de mégsem: Új év, új érzések, új kezdetek. De én mindig szeretek a dolgok mögé nézni, ha ilyenről van szó. Mi a különbség egy novemberi hónap és a mostani januári hónap között? Novemberben az nem Te voltál? Karácsonykor az sem Te voltál? Miben változtál meg abban a pár hónap alatt?

És ekkor jön a nagy visszaesés. Igazából semmiben sem. Én hiszek abban, hogy a születésünk pillanatától kezdve minden kódolva van bennünk, mindent megtalálhatunk magunkban, ami ahhoz kell, hogy egy egészséges felnőtt ember válhasson belőlünk.

Természetesen ehhez, hogy megtaláld önmagad, nagyon sok idő kell. Sok tapasztalat, sok esemény magad körül és benned is.

Egy dologban azonban biztos vagyok: nem létezik olyan, hogy változás. Olyan létezhet, hogy jobban, egyre jobban megismered magad. Gyakorlatilag kinyílik a saját magad ajtaja, hiszen tudjuk, hogy minden, amik vagyunk, oda vezet vissza. Persze önmagunkat útközben, ahogy felcseperedünk elfelejtjük. Nem véletlen, hogy ezért olvashatunk vagy épp nézhetünk motivációs beszédeket. Az emberek újra emlékezni akarnak, meg akarják találni Önmagukat.

De, hogy az interjúra is visszakanyarodjak, ami kiváltotta belőlem ezt a cikket, az a mögöttes emberi tényező volt. Ezeknek az edzőknek vajon hányszor kellett átlépni a saját határaikat, hogy vajon ott tartsanak, ahol most vannak? Vajon, hányszor jutott eszükbe, hogy feladják?

Én, aki lelkes amatőrként kezdek szépen lassan belevágni a testformálásba, kezdek valamire rájönni. Az emberi test nem csak egy köteg hús. Pár hete ( konkrétan a karácsonyi menü készítése közben) valami végig futott rajtam. Az emberi test maga egy épület, egy templom ha úgy tetszik. Nem leszek fényevő, és nem én leszek, aki elél egy gingólevél harmatcseppen és az univerzum energiáján, de igenis érzem magamon, hogy mit érdemes bevinnem a szervezetembe és mit nem.

Kitartás, Hit, Tolerancia. Szerintem ezek nélkül semmilyen edzés nem fog működni. Persze lesznek még pozitív felismeréseid, mint a saját határod megtalálása, lelki erőd edzése és még lehetne sorolni.

Saját magad boldogságának csak te lehetsz a kovácsa, ugyanakkor te is lehetsz az akadálya. Hiszen, ha csak beszélsz róla, hogy te mit meg nem tennél magadért, az még nem elég. Nem csak mondanod kell! Érezned és hinned is kell. Legyen ez igaz bármire, amit csak végzel.

Minden dolgodnak Te vagy a kulcsa. Te ma hogyan döntesz?

Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.