Mert a nevetés gyógyít Kartalon is

Történt egyszer, hogy újra beteg lettem, ismét elment a hangom, így újra orvoshoz kellett mennem. Aki volt már orvosnál, az tudhatja, hogy van egy örök törvény: sokat kell várni, hogy sorra kerüljön az ember.

Ilyenkor a klasszikus típusokkal találkozhatunk, vannak a türelmetlenkedők, vannak akik „csak egy receptet jöttem iratni” , vannak az igazoláskérős emberek, vannak az alvók, a beszélgetők és még lehetne sorolni. Ezek közül, amit direkt nem említettem meg az a káromkodós türelmetlenkedős egyén. Aki képes ezzel a viselkedésével kellemetlenkedést és domino effektust létrehozni, kvázi ráragasztja az emberekre az elégedetlenkedést.

De ami kedden délelőtt és délután történt az egyik orvosi váróban, az még számomra is váratlan volt.

Adott egy 10-12 fős társaság, olyan 20 évestől egészen 80 éves korig. Sokáig csak csend volt. Mindenki várta, hogy sorra kerüljön. Ekkor megjelentek az időpontosok, és az időpontos elé „tolakodó” típus. Ugye ilyenkor az ember magában megjegyzi, hogy miért nem tudja kivárni a sorát, ha már mi is kivárjuk. Na itt nem ez történt.

Összenéztek az emberek, és mosolygás ütötte fel a fejét. Elkezdtek az orvosi rendelés meggyorsításának lehetőségeiről és a faluban történtekről beszélgetni. Senki sem volt feszült. Pedig lehetett volna mindenki, hiszen volt olyan aki 45 percet volt bent egyedül, ami már a több órás várakozás után, enyhe agyvérzést is tud okozni még az igazán türelmes embereknél is. Pár perccel később mikor bement egy másik ember már hangos nevetés ütötte fel a fejét, hogy vajon meddig lesznek még itt a váróban. Volt aki azzal viccelődött, hogy hálózsákot is kér, az a biztos.

És nem, senkiből sem lehetett érezni a gúnyolódást! Sőt, inkább a döbbenet volt érezhető, hogy sokan annyira imádják a munkájukat, hogy semmi esetre sem válnának meg tőle!

Ezek után megindult a beszélgetés és a további nevetgélés. Beszélgetés volt a Mártírok utcai rendelőről, a Művelődési Házról, és a nemsokára kint lévő adventi koszorú volt a téma.

Nem lehetett azt érezni, hogy mindenki milyen beteg, és a várót nem a köhögés, hanem a valódi, igazi nevetés töltötte meg. Érdekes, hogy még az én hangom is akkor kezdett kicsit erőre kapni. Szóval a kartali emberek is tudják, hogy a nevetés igazán jó gyógyír.     

Találkozzunk ma délután 1 órakor a Községháza előtt, ugyanis akkor indul onnan a Mikulásvonat! És persze a Mikulással is találkozhatunk!

Korábbi cikk a témában: https://kartal.ihirek.hu/2018/11/25/hirek/mikulasvonat-kartalon/

Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.