Mikulás napja van

Szinte repül az év. Máris december 6-a van. Nekem ez a nap különösen fontos marad életem végéig. Egy szerelem és egy házasság napja is, így én ilyenkor hatványozottabban ünneplek.

De most nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ez a nap (is) a gyerekeké!

Tegnap este, ahogy szélsebesen bicikliztem haza, nagyon sok helyen láttam a cipőket az ablakba téve, ahol meg nem láttam, ott meg fényárban úsztak a házak. Csodálatos érzés ilyenkor még csak az utcára is kilépni.

Hozzánk a Mikulás délután jön házhoz, mert előtte reggel már a kartali bölcsődében fogunk vele találkozni, és bizony ott is lesz csokievés… ez a Mikulás pedig nagyon szeretheti a kartali gyerekeket, hiszen nemcsak holnap, hanem pénteken és szombaton is találkozhatunk vele a Mikulásvonatnál. Remélem egy kartali gyerek sem fog virgácsot kapni kedves Mikulás! 🙂 

A napokban erre a napra vonatkozólag több cikket is olvastam az interneten, miszerint igenis kártékony beállítani Mikulást élő, létező emberként. Tény, előbb vagy utóbb a gyerekek rákérdeznek, hogy bizony a Mikulás hogyan tud panellakásba bemenni, vagy, hogy megy be ott ahol nincs kémény, és hogyan tudja a világ összes gyerekének fejben tartani az ajándékát. Nem gondolnám, hogy bármelyik gyermeknek ezzel komoly traumát okozunk, hiszen alapvetőleges emberi természet, hogy azt, ami túlmutat rajtunk, szeretjük valakihez hozzákötni. Ilyen Isten és a hozzáköthető mély szeretet vagy épp a fizikailag megjelenő Mikulás. Én személy szerint nem nagyon látok különbséget, de ez már egyéni vélemény.

Én legalább óvodás koráig szeretnék mesélni a kislányomnak a Mikulásról, szeretném, ha találkozna vele minden évben, szeretném, ha érezné azt, amit én is, hogy egy ember jó lelke, mennyi jó embert tud összehozni. És ha eljön a nagy nap, hogy el kell mondjam neki, hogy a valódi Mikulás erősen megkérdőjelezhető, akkor hozzá fogom tenni, hogy valójában az év minden napján lehetünk olyanok lélekben mint a Mikulás. Kedvesek, alázatosak, jóindulatúak, mosolygósak és tiszták. Bár hiába az időjárás jelentések, én például a mai napig köszönök Dér Jankónak, ha havat látok hullani az égből. Hiszen egy felnőttben is ugyanúgy ott van a gyermek 🙂

Ami még különösen érdekel ezzel a témával kapcsolatban az az, hogy más országokban hogyan zajlik ez a nap?

Ugye mind tudjuk, hogy Amerikában például a Mikulás karácsonykor jön, és ő hozza az ajándékokat, nem pedig Jézuska, ahogy nálunk.

Finnországban például a Mikulás december 24-én érkezik, nem pedig ma.

Csehországban például a kis Jézuska jelzi csengővel a Mikulás érkezését.

Angliában hasonló az „eljárás” mint Amerikában. Itt is tesznek ki sütit a Mikulásnak, de itt nem tejet tesznek mellé, hanem portóit.

Írországban pedig whisky-t és egy zacskó répát a rénszarvasoknak. Hm, még jó, hogy egy nyertes lottószelvényt nem csapnak oda a Mikulásnak 😀

Ausztriába szintén ezen a napon érkezik a Mikulás. Egyes területeken azonban a Mikulás nem „szánnal érkezik” hanem hajóval.

Spanyolországba szintén ma jön a Mikulás, viszont náluk szenteste nincsen Jézuska, hanem a háromkirályok érkezését várják a gyerekek. Itt ők hozzák a karácsonyi ajándékokat.

Görögországban pedig szilveszterkor hozza Agios Vaszilisz (Szent László) az ajándékokat.

És még hosszasan lehetne sorolni a világ országait.

Ami még érdekesebb volt számomra, hogy sok helyen olvastam, miszerint magának Mikulásnak a megítélése is teljesen más volt.

A két világháború között a gyerekeknek azt mondták, hogy a Mikulás a mennyben van és az angyalokkal és a krampuszokkal együtt figyeli a gyerekeket. Micsoda szép kép.. ha már itt a földön káosz van és minden pusztulás alatt, addig az égben fentről figyel a Mikulás.

De ahogy teltek az évek, Mikulás egyre „lejjebb szállt” és most Lappföldön él, rénszarvasaival és Télanyóval ( igen, szerintem kell, hogy Télapó mellett Télanyó is legyen). Bár szegény Mikulás most itt a Földön „testközelből” láthatja a káoszt.

Szerintem minden innen fakad, ami a jelenkor Mikulás kérdését illeti. Annyira vágyunk valami eredendően jó és tiszta dologra, hogy ez az érzés, az ünnepek közeledtével felerősödik, és elsőként magára Mikulásra vetítjük ki, tőle várjuk el azt a megmagyarázhatatlan gyermeki tiszta boldogság érzését ami felnőtt korunkra jócskán megcsappan.

Ezen a napon egy kicsit mindenki gyermek, megszűnik a szülői státusz arra a 30 percre, amíg a Mikulás kiosztja a csomagokat a gyermekeknek. És igen, erre, hogy felébredjen bennünk felnőttekben a gyermek, csak a Mikulás képes.

Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.