10 nap múlva búcsú

Ahogy korábban már írtam, ebben az évben is megrendezésre kerül Kartalon a búcsú. Igaz, még 10 nap van hátra addig, de már most akarva-akaratlanul kürtős kalács illatot érzek egyes utcákon.

Szerettem volna megtudni, hogy honnan is ered ez a hagyomány. Ennek a hagyománynak is vallási alapja van, az alapot pedig Szent Erzsébet szolgáltatja. Az a Szent Erzsébet, aki kicsit más volt, mint az uralkodó család többi tagja. Nem várt szokásokkal és viselkedéssel töltötte napjait. Ilyen volt például a túlzott vallási gyakorlat gyakorlása, ami Zsófia grófnőt nagyon is zavart. De a legmegdöbbentőbb az volt, amikor ez az akkor még kislány, minden más gyermeket egyenrangúnak tartott. Szent Erzsébet nem volt hajlandó az udvari életformát gyakorolni, és megtanulni sem.      Nem szeretett tipegve járni, és a körtáncot sem szívesen járta el. A lovaglást bezzeg annál inkább szerette.

Hm. Kezd nekem szimpatikus lenni Szent Erzsébet. Tiszta, és működött a saját belső hangja és iránytűje. Csodálatos.

Szent Erzsébetnek kiskorában kiválasztották a férjét, Lajost. Évekkel később a házasságkötés meg is történt, aminek Erzsébet különösen örült, ugyanis függetleníthette magát a szigorú udvari etikettől. A szokatlannak mondható viselkedése Lajosra is átragadt, ugyanis Lajos az udvari emberekkel nem foglalkozva egy asztalnál evett feleségével. Lajos tudta, hogy felesége szívét nemcsak ő, hanem Isten is birtokolja.

1225-ben éhínség tört ki az országban és a jóságos Erzsébet Lajos támogatásával kinyitatta a kamrákat és hombárokat és segített az éhezőkön.

Erzsébet, Lajos és Isten iránt érzett szeretete között teljes harmóniát tudott tartani. Épp ezért hatalmas fájdalom érte Erzsébetet, amikor Lajos 1227-ben egy hadjárat során megbetegedett és meghalt. Ezek után Erzsébet elhagyta a várat gyermekeivel. Férje halála jó alkalmat adott arra, hogy Erzsébet az evangélium elvei szerint éljen. Özvegyi javaiból ispotályt rendezett be, és betegápolóként tevékenykedett Marburgban. Gyermekeit nevelőre bízta, mert úgy érezte, hogy nem tud megfelelő nevelést biztosítani számukra.

Erzsébet 24 évesen Marburgban hunyt el 1231. november 16-án. 1235-ben pedig szentté avatták.

„Egy közmondás szerint, ha a füvet este letiporják, reggelre talpra áll. Erzsébet is ilyen volt. A barátainak sikerült elérniük, hogy megkapja özvegyi részét és a gyermekeit illető örökséget. A kapott javakból ünnepet rendezett, és vagyona negyedrészét saját kezűleg osztotta szét a szegények között. Beesteledett, mire mindenkinek átadhatta adományát. Mikor látta, hogy az öregek és betegek arra készülődnek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik, nagy tüzet rakatott, hogy melegedhessenek, és elrendelte, hogy mossák meg a szegények lábait. Az egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta társnőinek: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”

Forrás: http://www.kartal.extra.hu/vedoszent.html?fbclid=IwAR3EYlNd0Y6LeNGMYHT3uEEaLwT1GlnwSeShFo314kgWEkt_ihmG0yXkK9w

Manapság elfelejtjük, hogy ezt a napot Szent Erzsébetnek köszönhetjük, aki mindenkiben meglátta a jót, a szépet, aki mindenkin csak segíteni akart.

Ma, Kartalon, a gyerekek mosolya idézheti fel azt a belső szépséget, amellyel Szent Erzsébet is rendelkezett.

Mosolyogjatok sokat, mert az élet rövid, de a mosolygás és a nevetés egy pillanatra hosszabbá teheti.

Hazafelé jövet újra készítettem pár képet, hogy lássuk milyen szép játékok fogják várni a kicsiket és a nagyokat.

 

 

 

Dulai Zsófia

Kartalon élek immár 11 éve, Kislányom születése után megmoccant bennem valami.. az a valami hogy aktív tagja szeretnék lenni ennek a kis közösségnek :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.