Gyermeknapra – A lelkipásztor üzenete

Kedves kartaliak!

A gyermeknap kapcsán írom a következő sorokat.

Kevesen vannak, akik ne szeretnék a gyerekeket, különösen a szülők, nagyszülők. Vallom Isten ajándéka a gyermek, aki által az ember megváltozik, felelősség teljesebbé, gondoskodóbbá, szerető szivűbbé, érettebb emberré válik. Sokan természetesnek veszik, hogy van gyerekük, pedig ez nem is olyan természetes, lehetett volna másképp is. Egy bibliai példa szerint egy asszony, akinek nem született gyermeke, név szerint Anna imádkozott ezért a templomban és egy év múlva fia született. Éli paphoz vitte és Isten szolgálatára szánta. „ Ezért a gyermekért könyörögtem” mondta, mivel Istenre bízta nagy próféta lett belőle. Ma sem bízhatja senki jobb kezekre, mint Isten oltalmára gyermekét.

Vannak, akik igyekeznek gyermekeiknek mindent megadni, előteremteni, amit csak kigondol, pedig nem erre van szüksége, mert van, ami kárára lenne. A legtöbb, ami adható, és amire szükség van az a szeretet. Az együtt töltött idő emléke értékesebb lesz az ajándékoknál és az örökségnél.  Gyermekünket akkor tudjuk jól szeretni, ha férjünket, feleségünket szeretjük, és így egészséges családban nőhet fel, nem sérült, szétszakadt családban. Védjük őket a mai kor családokat szétszakító negatív hatásaitól. Őrízzük meg a család szeretet melegét, mint kincset nehogy elveszítsük!

Jól szeretni gyermekünket úgy tudjuk, ha a szentírás tízparancsolatában olvasható szülő tiszteletet megtartjuk. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened az Úr ad neked! „  / 2 Móz. 20: 12. /

Miért? Mert követik a gyerekek példánkat és úgy becsülnek minket, ahogy mi a szülőket. Szívleljük meg Isten igéjét, hogy biztonságban nőjenek a gyerekek és örömmel éljék napjaikat a felnőttek és az öregeink, pedig megnyugvó szívvel, hogy nem hiába neveltek fel bennünket. Nincs jobb, mint jó szellemi örökséggel megajándékozni gyermekeinket s ebből legnagyobb a szeretet.

Befejezésül egy vers, mely megindított szüleimre gondolva. Hadd segítsen miden olvasót értékelni az öregeket, a családot s benne a gyermeket, mert egy idő múlva mi leszünk azok az öregek.

Óbecsey István verse:

Szeressétek az öregeket

 

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat

A hajlott hátú jó anyákat…

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült sápadt szemeket…

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba.

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek,

Fáradtak ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja őket közületek,

Ti foglaljátok el a helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

 

Szeretettel és tisztelettel: Sőrés Attial lelkipásztor

A bejegyzés kategóriája: Közélet
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>